Helló! Ez itt a St. John-ra keresztelendő Albion nevű katamarán oldala. A hiedelem szerint, ha egy hajó átkel az óceánon és új kontinensre költözik, akkor az átkeresztelése már nem hoz szerencsétlenséget. Mi ráadásul nem hiszünk a babonákban..., úgyhogy aki tűvé tenné a Balatont egy Albion nevű katamaránért, az keressen majd inkább egy St. John nevűt... és azért azt, mert a karibi St. John szigetén találtunk rá, és mert Szent János volt a szeretett tanítvány.  

Szóval Albion kicsit elhagyatottan, de büszkén várt minket a karibi télben. Szegény nem tudta, hogy az

addigi langyos vizek helyett milyen pattogós hullámvasutazás vár rá, mert az új gazdák az óceánt átszelve, folyamokon átvezetve a Balatonon szeretnének majd cirkálni vele.

De hamar magára talált és már röpült is velünk az egyik szigetről a másikra. Ezt követően Méder Áronnak adtuk át tesztelésre, ő a karibi térség északi feléből délre vitte. Ide érkezett meg Áron édesapja, hogy 3 társát egészen Európáig ringathassa. De a történet az óceán közepén hirtelen viharos fordulatot vett:

15, azaz tizenöt méteres hullámok, 52-55 csomós (95-100 km/h) orkán erejű szélben küzdöttek, kétszer két napon át. Ebben a nagyheti kálváriában elfáradva, 2011. 04. 23-án, nagyszombat hajnalán kötöttek ki végül az Azori-szigeteken. Húsvétra tehát a hajó és legénysége szárazföldet ért és Isten segítségével szerencsére senki sem sérült meg! István kapitány szavával élve: “voltak meleg helyzetek, mégis többet fáztunk”.

Itt egy bő hónapos pihenőt követően épp Pünkösd vasárnapra érett meg a helyzet, hogy friss lendülettel, Istvánnal és két hajóépítő legénnyel kezdetét vehette a második menet az észak-franciaországi kikötőbe, Saint Valery sur Somme-ba.

A lendület töretlenül és gyorsan elvitte őket Franciaországba: olyan szeles kis csapat volt, hogy majdnem egy héttel előbb érkeztek a vártnál. Ekkor jöttek meg az Olajok: Dávid és családja átvette a stafétát és átlagosan 10 km/h sebességgel, megmászva a kontinens hegyeit és völgyeit, végigaraszolt Európán.